A meddőségi küzdelem során nyakig benne vagyunk a saját küzdelmünkben, saját drámánkban.. észre se vesszük, hogy lehet másnak is nehéz más szempontból.. nem is akarunk erről tudomást venni, sőt, sokszor annyira sajnáljuk magunkat, hogy azt érezzük, hogy senkinek nem is lehet olyan nehéz, mint nekünk...
Úgy érezzük, erőnk, kapacitásunk sincs más bajával foglalkozni. Majd, ha a mi "bajunk" megoldódott..
És ez teljesen érthető, hogy így érzünk. Mégis érdemes olykor tudatosan áthelyezni a figyelmünket önmagunkról másokra. A saját nehézségeinkről, küzdelmünkről más küzdelmére.
És segítő kezet nyújtani neki.
Ezzel egyrészt kicsi időre legalább kilépünk a saját életünk drámájából és nem a saját küzdelmünkkel foglalkozunk, amit már sokszor amúgyis annyira ununk, másrészt erősítjük az önbizalmunkat, a képesség érzését, hogy tudok mit tenni. A tehetetlenség érzése felőrli az embert..
Én amúgy önző önzetlenségnek hívom... A Jóbarátokban vitatkoznak ezen az egyik részben, hogy létezik-e színtiszta önzetlen cselekedet.. Phoebe akarja bebizonyítani, de a vége az, hogy az embernek jó érzés, ha jót tesz és ez a jó érzés is motivál minket abban, hogy jót tegyünk. És ez így van rendjén. 
Úgyhogy az, hogy másra figyelsz, másnak segítesz, neked jó érzést ad! És minden ilyen jó érzést be kell zsebelni! 
Segíts ma valakinek, aki nehéz helyzetben van! Lehet ez egy ismerős, egy barát, egy családtag, ha tudsz róla, hogy valami segítségre van szüksége. Lehet ez valami hétköznapi segítség is.
De akár jótékonykodhatsz is.
Annál jobb, minél aktívabban, személyesebben segítesz. Minél inkább bevonódsz más történetébe, annál többet fog adni neked is.
0 hozzászólás