Amikor randink lesz, izgatottan készülünk rá. Már napokkal előtte pillangók vannak a gyomrunkban, azon jár az agyunk, hogy melyik ruhát vegyük föl, hogy hogy fésüljük a hajunkat, hogyan sminkeljük magunkat, stb.. A legjobb formánkat akarjuk hozni. De ha nem jön el a pasi, csalódunk.
Kiborulunk, majd a következő randira újra összeszedjük magunkat, a hitünket, újra izgatottan készülünk, kicsinosítjuk magunkat.. De az újabb randi megint felültet.. Nem jön el.. Szomorúan öltözünk vissza a kényelmes otthoni ruhába, lemossuk a sminket és előveszünk egy doboz fagyit.. Megérdemeljük..
Aztán még sok ilyen hoppon maradás után a lelkesedés és a hit egyre fogy.. Mi a francnak pazaroljak időt a készülődésre? Mi a francnak legyek csinos, ha úgyse jön el soha a randipartnerem? Mi a francnak hozzam a legjobb formámat? Eddig se volt semmi értelme.. És szépen lassan elhagyjuk magunkat. Mert nincs értelme a legjobb formánkat hozni. Mert nincs kinek tetszeni...
Ez történt az én petesejtjeimmel is. Elsorvadtak, szomorúak, életuntak, hitetlenek lettek, mert soha nem úszkált feléjük egyetlen daliás herceg sem.
Ez az én testem, az én termékenységem, az én sejtjeim története.
DE MI A TE TESTED, A TE SEJTJEID, A TE SZERVEID TÖRTÉNETE?
Ha te megszemélyesíted a testedet, sejtjeidet vagy szerveidet, mi az ő történetük? Mit mesélnek neked? Mitől szomorúak? Mit hiányolnak? És mire lenne szükségük? Mitől éreznék jól magukat? Mitől lennének boldogok?
Tedd boldoggá a testedet, a sejtjeidet, a szerveidet! Képzeld el, ahogy élettel teliek, energikusak, vibrálnak, ragyognak! Képzeld el, ahogy szívből nevetnek, annyira, hogy a könnyük is kicsordul! Képzeld el, ahogy boldogan, hálás szívvel mosolyognak! Képzeld el, ahogy átöleled, simogatod, szeretgeted őket! Beszélj hozzájuk, becézd őket, bátorítsd őket, halmozd el őket szebbnél szebb bókokkal!