A vizualizáció a tudatos teremtés témakörén belül egy nagyon sokszor és sokféleképpen tárgyalt terület és egy nagyon fontos terület. A képi megjelenítés, az elképzelés, hogy el tudd képzelni azt, amit szeretnél megteremteni, hogy legyen róla elképzelésed. És itt is megjelenik a magyar nyelv beszédessége, hogy ha azt mondod, hogy képtelen vagyok valamire, akkor az azt jelenti, hogy nincs róla képed, nem tudod elképzelni, tehát képtelen vagy rá. Ha képes vagy valamire, akkor az azt jelenti, hogy van róla képed, van róla elképzelésed, tehát képes vagy rá.
A vizualizáció a harmadik szem csakrához, a homlokcsakrához tartozik. A homlokcsakrának a belső elválasztású mirigye a tobozmirigy. Ez egy antenna a sprirituális világok felé illetve a vizualizációnkért is felelős. A vizualizációt először a látással mint érzékszervvel kötjük össze. De amikor a vágyunkat csak a látás érzékszervén keresztül vizualizáljuk, akkor még mindig van 4 fizikai érzékszervünk, amit nem vontunk be a vizualizációba, az elképzelésbe. Az a fontos, hogy beleéld magad a vágyadba.
A vizualizáció egy eszköz arra, hogy bele tudd élni magad, és igazából nem maga az elképzelés, nem maga a vizualizáció fog teremteni, hanem az érzelmeid. Mindig az érzelmeid! De az érzelmeidet a vizualizáción keresztül tudod feléleszteni, ezen keresztül tudod beleélni magadat az adott élethelyzetbe, amire vágysz. Tehát az összes érzékszervünket be kell vinni a vizualizációba: látás, hallás, szaglás, tapintás és ízérzékelés. Hiszen ezeken az érzékszerveken keresztül tapasztaljuk a fizikai valóságot. Amikor elképzelünk egy élethelyzetet, ami szeretnénk, hogy megjelenjen a fizikai valóságunkban is, akkor addig, amíg csak látjuk, addig egy mozivászon. Amikor már bevonjuk a többi érzékszervünket is, egyre-egyre színesebb, szagosabb, valóságosabb lesz, és minél valóságosabb lesz, minél inkább bele tudod élni magad, minél inkább élővé teszed, annál inkább élővé is válik és megjelenik a valóságodban.
Típus kérdése is, hogy kinek mi megy jobban: a látás, a hallás, a szaglás, a hangok - általában mondjuk a zenészek jobban hallják a hangokat. A legtöbben vizuális típusok vagyunk, tehát a látás az, ami a legjobban megy a vizualizációhoz elképzelés szintjén.
Erre van egy nagyon jó kis gyakorlat, a rózsavizualizáció - ami egyrészt fejleszti is ezeket a képességeket, hiszen gyerekkorunkban nagyon jók voltunk még ebben, utána azonban elcsökevényesítettük ezen képességünket pont azzal, hogy nem merjük beleélni magunkat dolgokba. Pedig pont az a lényeg, hogy merd beleélni magad, tedd élővé! Mert mi a legrosszabb, ami történhet? Nem valósul meg?
Már azzal, hogy beleélted magad, hogy elképzelted, megvalósult, már benne éltél egy kicsikét. Hogyha a fizikai valóságodban még nem is jelent meg, hogyha igazán valóságosan, élethűen el tudod képzelni, akkor már nem is számít, hogy a fizikai valóságban megjelenik-e. És itt egyébként nagyon fontos, hogy ugyan vizualizációs gyakorlatnak hívom, álmodozás.
Szoktál álmodozni a vágyaidról? Amikor álmodozunk, akkor az olyan jó! Akkor nincs elvárás, nincs tétje. Akkor maga az álmodozás a jó. Az álmodozás öröméért álmodozol. Amikor vizualizációs gyakorlatot csinálsz, akkor van benned egy elvárás, hogy én most ezt azért csinálom, hogy megvalósítsam azokat a dolgokat, amiket vizualizálok.
Tehát ne vizualizációs gyakorlatot csinálj, hanem álmodozz!
Szokták mondani, hogy az álmodozás az élet megrontója, ami szerintem hülyeség. És nyilván, az álmodozás elindít érzelmeket, és amikor elindulnak az érzelmek, az elindítja az összes cselekvést, és akkor el fogsz kezdeni tenni is az álmaidért. Egyszerűen egy hajtóerő lesz ez az álmodozás, az érzések, a lelkesedés, ami folyamat elindul benned.
Tehát nyilván olyan szinten, ha semmi mást nem csinálsz egész életedben, csak álmodozol, akkor igaz, hogy az álmodozás az élet megrontója. Ha visszaugrunk a csakrák témájához, akkor a fölső csakrák szintjén elakad a történet, és az alsó csakrák szintjén blokkolva van, nem indul el a fizikai megvalósítás, itt megreked valami, és az álmodozás szintjén marad a történet. Ilyenkor érdemes csakraharmonizáló gyakorlatokat csinálni. Tehát álmodozz tét nélkül, elvárások nélkül, az összes érzékszervedet bedobva! Nyugodtan képzelj hozzá illatokat, képi világot, apró részletet! Képzeld el, milyen ruha van rajtad - ez főleg a nőknek nagyon fontos! És nem az a lényeg, hogy utána, amikor megvalósul a szituáció, tényleg pöttyös ruha van-e rajtad vagy csíkos, hanem az, hogy ez is egy eszköz ahhoz, hogy minél valóságosabb legyen.
Vizualizációs trükkök:
Volt egy nagyon érdekes kísérletem: ott mondjuk nem álmodozásként, hanem vizualizációs gyakorlatként, kísérlet jelleggel elképzeltem egyik este egy szituációt egy szerelmemmel kapcsolatban. Elképzeltem, hogy beállít hozzám a régi nagy plátói szerelem hajnali 3-kor. Becsönget, és elmondja, hogy én vagyok élete szerelme, és csak engem akar... És itt is beletettem minden érzékszervet: elképzeltem, hogy éppen frissen van mosva a hajam, samponillata van, elképzeltem az érintéseket, ahogy megölel..., pluszban beletettem a humort is azáltal, hogy elképzeltem, amint azt mondom, hogy hagyjon engem békén, van nálam valaki, és az volt a vége, hogy az a valaki az unokahúgom. A lényeg, hogy ebbe belealudtam, és hajnali 3-kor megszólalt a kaputelefon. Soha nem történt még ilyen, soha nem csöngettek be éjszaka, de hajnali 3-kor végképp nem. Azon az éjszakán, mikor én ebbe belealudtam, hajnali 3-kor megszólalt a kaputelefon. Fölriadtam, másodpercek töredéke volt, mire fölismertem, hogy én ebbe aludtam bele. “Hát ez nem lehet, hogy ő az” - és ezzel, hogy á, ez nem lehet, hogy ő az, át is kerültem egy olyan valóságba, amikor valóban nem ő volt az. Utána hallottam, hogy máshova is becsöngettek, járkálás volt az egész házban, és ami igazából gyönyörűen látszik ebben a kísérletben/történetben, hogy ebből az egész vizualizációs gyakorlatból, amit én csináltam, egyetlenegy dolog volt, amivel kapcsolatban nem volt semmi blokk bennem: hogy hajnal 3-kor becsöngetnek. Az nekem teljesen mindegy volt, azt be tudtam fogadni, azt be tudtam engedni a valóságomba, az megvalósult. Az összes többivel kapcsolatban rengeteg félelem dolgozott bennem, amiket az elmúlt sok évben odapakoltam magamra. Azt nem engedtem be, attól féltem. Az, hogy becsöngetnek hajnali 3-kor, nem egy kellemes dolog, de nem volt hozzá semmi érzelmem, nem volt hozzá semmi félelmem, ezért bejött. Tehát nem biztos, hogy a teljes egész úgy valósul meg, ahogy. Bizonyos részeit be fogod tudni engedni, és bizonyos részei el fognak akadni a falakban, amiket a blokkjaiddal odaépítettél magadnak. És ha ezeket észreveszed, akkor tudsz rajta dolgozni, hogy ezeket a falakat lerombold.
Tehát összefoglalásként:
1.Ne vizualizációs gyakorlatnak, hanem álmodozásnak fogd föl! Csak az álmodozás jó érzéséért tedd, hiszen ahogy álmodozol, a mentális/gondolati síkon történik a dolog. Elképzeled mentális síkon, majd ha azt kellőképpen elképzeled és minden érzékszerveden keresztül beleéled magadat, akkor az érzelmi síkon is meg fog jelenni. És ahogy az energiatesteknél néztük, innentől már csak a megengedés állapotába kell kerülnöd, és ha megengeded és nem akarod és nem teszel oda falakat, akkor egyszerűen meg fog jelenni a fizikai valóságodban a fizikai törvényszerűségek szerint.
2.Minél részletesebben képzeld el, hiszen attól lesz élethű, valóságos! Pakolj bele olyan dolgokat, amik már a valóságod részei, és csak egy-egy apró pici dolgot tegyél bele, ami nem a valóságod része! Sokkal befogadhatóbbá fog válni.
3.Tegyél bele humort! Képzelj el konkrét párbeszédeket, játszd is el ezeket a párbeszédeket!
4. Legyen ez az elalvás előtti program! Az esti film, híradó helyett az a legjobb, amikor a saját filmedet mozizod esténként, szépen belealszol és el is felejted.
A rózsavizualizációt megcsinálhatod többször is. Itt a vizualizációs gyakorlat egy vezetett gyakorlat, de ezt a vezetett meditáció nélkül is meg tudod csinálni az elalvás előtti állapotban.
Lélegezz be a harmadik szemeden keresztül ragyogó ezüst fényt! Tartsd bent és képzeld el, ahogy körbeöleli a tobozmirigyedet! Nézd, ahogy lüktet, ahogy vibrál a tobozmirigyed ezzel a ragyogó ezüst fénnyel együtt! Lásd, ahogy ez az ezüstös vibrálás lebontja a meszes réteget! Lásd, ahogy lebont minden akadályt! Tobozmirigyed feltöltődik az ezüstös ragyogó fénnyel és árasztja magából ezt a tiszta ragyogást.
Ezt a gyakorlatot végezd a program végéig minden nap!
Ezt a gyakorlatot elalvás előtt végezd és az sem baj - SŐT... -, ha belealszol. Ezért is nincs lezárása a részemről, hogy ne zökkenj ki. Ha mégis befejeznéd, képzeld el, ahogy a kép visszazsugorodik a tobozmirigyedbe és így engedd el a gyakorlatot!
Ha tobozmirigy-kivetítés nélkül csak mozizol, az is nagyon hatékony. Esti filmnézés helyett mennyivel jobb a saját filmedet levetíteni magadnak. Aludj el minden este így! Vizualizálj, képzeld el minél részletesebben, éld bele magad!