Bevezető videók
Múlt modul
ÉFT-Érzelmi Felszabadító Technika- kopogtató technika
ÉFT-kopogtató gyakorlatok
Saját hitrendszerek feltárása
Könyvajánló
Érzelmek feldolgozása
Kapcsolatok energetikai tisztítása
Meditáció
JELENLÉT
TUDATOS JELENLÉT GYAKORLATOK- 21 NAP
Saját termékenységi utam tapasztalatai
Tudatos Teremtés

Valóságtágítás és a teremtés

A valóságtágítás témájáról viszonylag ritkán szoktak beszélni vagy olvasni a tudatos teremtés témakörén belül. Nem is nagyon hallottam ezt a kifejezést máshol, hogy “valóságtágítás”.

Mit is jelent ez pontosan?

A Mindenség elméleténél már beszéltünk arról, hogy a Mindenségben minden ott van: a lehetőségek végtelen tárháza. Mindenkinek lehetősége van minden valóságot megélni. Az, hogy te melyiket éled meg, milyen valóságot élsz meg, az csak rajtad múlik, azon, hogy milyen szemüvegen keresztül látod a világot, hogy milyen szeletére világítasz rá a tudatoddal a Mindenségnek.

Ez az elemlámpa példája: ha egy sötét szobába bevilágítasz egy elemlámpával, akkor csak egy kis rész világos, az elemlámpa fénye a tudatod, amire rávilágítasz. Hogyha olyan a lámpád, amit lehet tekerni, és egyre szélesebb spektrumon világítod meg a sötétséget és egyre nagyobb lesz a fény és egyre kisebb a sötétség… na, akkor az a valóságtágítás!

Vagy amikor a sötét szobába benyitsz, kint világos van, és elkezded nyitni az ajtót, akkor először csak egy kicsike kis világos sávot látsz, és aztán ahogy egyre nagyobbra tárod ki az ajtót, egyre nagyobb lesz a világosság.

Valahogy így szoktam elképzelni... illetve egy valóságburokként is, amit fokról fokra tágítunk, miközben fokozatosan toljuk ki a határainkat.

Nagyon fontos a fokozatosság elve!

Fontos, hogy meglegyen a 'lépésről lépésre' ahhoz, hogy be tudj fogadni, mert a jelenlegi valóságodtól egy nagyon távol eső valóság nehezen befogadható, míg hogyha kicsiket tolsz azon a határon, egyszer csak ott leszel, mint az a nagyon távoli, csak szépen apránként lépkedtél oda. Emiatt sokszor észre sem vesszük, nem tudatosodik bennünk, mert benne vagyunk nap mint nap a változás folyamatában, aztán egyszer csak az élet szembesít vagy megállsz egy pillanatra, és észreveszed, hogy hoppá, hol is vagyok én? Hát pont ott vagyok, ahol lenni akartam x hónappal ezelőtt.

Ez olyan, mint amikor az ember a saját gyerekén nem látja a változást, hiszen minden nap látja. Nem látja, hogy mennyit nő, de aztán jön egy ismerős, aki nem látta hónapok óta a gyereket, és rácsodálkozik, mekkorát nőtt ez a gyerek. De ugye a szülő a saját gyerekével kapcsolatban is megáll néha egy pillanatra és rácsodálkozik, hogy te mikor nőttél ekkorát? Tehát ott is vannak ilyen tudatosodási pontok, amikor kicsit megállsz és egy kicsit tükröt tart az élet.

Ugyanez a saját fejlődésünkben is megvan. Jó példa erre, hogy ha valaki előadásokat tart, nem azzal kezdi, hogy kibéreli a Stadiont, hanem először tart előadást 3-4-5 embernek, 10 embernek, 30 embernek, 50 embernek, 100 embernek… és így szépen tolja ki a határait, mert lehet, hogy először éppen az van a valóságának a határán, hogy ő 3 ember előtt beszéljen. Nekem is ez volt.

Engem a gimnáziumi éveim alatt teljesen levert a víz a szóbeli felelettől, attól, hogy az egész osztály előtt kell szerepelnem. Valahogy pont emiatt dobtam bele magamat olyan helyzetekbe, amikor nekem szerepelnem kell, amikor nekem emberek előtt meg kell nyilvánulnom, ki kell állnom, beszélnem kell. És aztán elkezdtem néhány emberrel, aztán egyre több emberrel, és fokról fokra toltam ki a határaimat. Aztán amikor ott voltak már körülöttem 50-en, akkor rácsodálkoztam, hogy hoppá, honnan indultam és hol vagyok most, hol van a vége, hova lehet még fejlődni...

Fontos azonban, hogy mindig elégedettek és hálásak legyünk azért, ami éppen van, ahol éppen vagyunk. Lássunk rá tudatosan az utunkra, a fejlődésünk útjára, de ne az elégedetlenség legyen bennünk, hanem a hála, az elégedettség és a büszkeség! Azért fontos tudatosítani a valóságtágítás létjogosultságát, mert hajlamosak vagyunk belesüppedni a megszokásokba, a szokásaink irányítják az életünket. De ha ebből egy kicsit kizökkentjük magunkat, akkor meglátjuk azt, hogy lehet ezt máshogy is. Kitekintünk egy kicsit a valóságburkunkból, és meglátjuk, hogy van élet a falakon túl. Vannak lehetőségek ott is.

Volt egyszer egy hölgy, akinek nem volt munkája. Nagyon lelkes, lendületes, pozitív kisugárzású, pozitív gondolkodású, optimista nő volt, aki aztán meg is teremtett magának egy mosogatói állást. Nagyon boldog volt és büszke, hogy képes volt rá, megteremtette. Elgondolkodtam, hogy bármire vihetné, ő mégis egy mosogatói állást teremtett meg. És itt jött az a “valóságtágítás” fogalom: hiába a pozitív  gondolatok, hiába a magas rezgésszint, akkor is a kereteken belül fogsz mozogni és megvalósítani.

Lássuk azt, hogy másra is van lehetőségünk! Lássuk azt, hogy bármire van lehetőségünk!

Ha mindezek tudatában is a mosogatói munkát választjuk, mert minket az tesz boldoggá és nekünk az az utunk, akkor az nagyszerű, csak lássunk túl a falakon! Ő a hihetetlen pozitív, optimista hozzáállásával sikeresen teremtett, sikeresen megteremtette magának a mosogatói állást, és aztán innen persze lehetett tovább lépni, mert akkor már volt önbizalma, hogy igen, képes vagyok erre, akkor nézzük, mire vagyok még képes! És így lehet fokról fokra tolni ki a  határaidat. Úgyhogy ezért nagyon fontos, hogy a pozitív gondolkodás önmagában nem elég: hogyha nem társítasz hozzá valóságtágítást, akkor a korlátaidon belül működni fog, nagyon jól fog működni, de csak azokon a korlátokon, azon a burkon belül. A pozitív gondolkodást, a lelkesedést és a valóságod tágítását kell ötvözni lépésről lépésre!

Szabadtéri távolbanézés

Gyakorold a valóságtágítást a mindennapokban! A legtöbb napunkat úgy rohanjuk végig, hogy az orrunk hegyéig nem látunk el. Amióta meg mobilvilágban élünk, sokszor úgy járunk-kelünk az utcákon, sőt úgy vezetünk, hogy a mobilunkból is alig-alig nézünk fel. Ezzel beszűkítjük az életterünket, a lehetőségeinket, a valóságunkat. Lemaradunk egy csomó érdekes dologról, lehetőségekről, szépségekről, kapcsolatokról...

Lehet, hogy elsőre furán hangzik, hogy ez befolyásolja az életünk minden területén a nyitottságunkat, de próbáld ki és megtapasztalod te is! Amikor azt érzem, hogy bekorlátozom magam, és ezt felismerem, azonnal megfigyelem azt is, hogy hogyan járok-kelek a világban. Ez megmutatkozik a felületes légzésben, ezáltal a görnyedt testtartásban, lógó orrban. 🙂  Ilyenkor a lehetőségek se jönnek úgy, ahogy szeretném. Pontosabban jönnének, csak elsétálok mellettük és nem veszem észre őket.

Figyeld meg te is, hogy mennyit nyomkodod a mobilodat, mennyire nézel mások szemébe, mosolyogsz rájuk, szoktad-e nézni az épületek homlokzatát, tetejét vagy a hatalmas, égig érő fákat! Szoktál-e a távolba merengeni... Figyeld meg, hogy érzékszerveiddel tapasztalható valóságod mennyire van beszűkülve! Ha ezen tudatosan tágítasz, azzal a tudatod valósága is tágulni fog.

Figyeld ma ezt magadban és nézz tudatosan a távolba! Érezd, ahogy ezzel is tágul a rendelkezésedre álló tér, tágul a valóságod! Sokkal többet képes vagy észrevenni, befogadni. Keresd meg mindig a legtávolabbi pontot, ahova még ellátsz és tudatosítsd, hogy attól, hogy te csak addig látsz el, az nem azt jelenti, hogy nincs tovább! Ugyanúgy igaz ez a tudatra is. Amit tapasztalunk a világból, az csak egy piciny töredéke a MINDENSÉGNEK!

Azzal is szoktam játszani, hogy a legtávolabbi hangot figyelem ki a térből, amit még hallok vagy a legtávolabbi illatot érzem ki. Nagyon jó meditációs gyakorlatok is ezek.

 

 

Hozzászólások küldése

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük