A teremtési folyamat első lépése az elfogadás. Nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy elfogadjuk az életünket és önmagunkat olyannak, amilyen, és úgy, ahogy vagyunk, és olyannak, amilyen vagyunk. Sokszor, amikor valamit meg akarunk teremteni az életünkben, amikor valamin változtatni szeretnénk, akkor azért szeretnénk, mert elégedetlenek vagyunk a jelenlegi helyzettel. Ez a kiindulópontunk: elégedetlenek vagyunk. És pont ez az elégedetlenségérzés, ez a negatív, alacsony rezgésű érzés tart ott, abban a valóságban, ahol éppen vagy, ahonnan éppen szeretnél továbblépni, és amivel kapcsolatban változást szeretnél. De azzal, hogy te változtatni szeretnél valamin, azon marad a figyelmed, amin változtatni szeretnél. Minden teremtésnek vagy cél megvalósításának, vágyaink beteljesülésének a kulcsa az, hogy ne azon legyen a figyelmed, amin változtatni szeretnél, hanem azon, amire változtatni szeretnél. Mert ahol a figyelem, ott az energia. Betegségek esetén például nagyon sokszor előfordul, és ez a gyógyulásnak a gátja. “Küzdünk a betegség ellen”: ezzel éppen a betegségen tartjuk a figyelmünket, odaragasztjuk magunkat az adott élethelyzethez, amin éppen változtatni szeretnénk, mintha a talpunk oda lenne ragasztva a talajhoz, és nem enged el. Az elfogadással ezt a ragasztót tudod elengedni. Amikor elenged a ragasztó a talajtól, akkor a figyelmedet át tudod helyezni arra, amit teremteni szeretnél, amire változtatni szeretnéd az életedet, ami a vágyad, a célod. Akkor már képességed és lehetőséged van áthelyezni a figyelmet a célodra. És ha ez megtörtént, akkor elkezded a rezgésszintedet a célod rezgésével összeegyeztetni, és amikor összerezonáltok a céloddal, akkor meg fog jelenni a fizikai valóságodban is.
Úgyhogy ezért nagyon fontos, hogy első lépése a teremtés folyamatának, ha bármit szeretnél megvalósítani, megteremteni, hogy fogadd el a jelenlegi helyzetedet, fogadd el az életedet, fogadd el önmagadat úgy, ahogy vagy, és onnantól nyílnak ki a kapuk! Onnantól van lehetőséged a változásra, a befogadásra, a célod befogadására. Mert ez is egy nagy tévhit vagy amit rendbe kell tenni magunkban, tudatosítani kell, hogy az elfogadás meg a beletörődés az nem ugyanaz. A beletörődéssel bezárod magad, bezárod magad abba az élethelyzetbe, amiben vagy, abba az élethelyzetbe, amin éppen változtatni szeretnél. Az elfogadással kinyílsz, kinyílsz a lehetőségekre, befogadóvá válsz. Ízlelgesd ennek a két szónak a különbségét: elfogadás-beletörődés! Érezni fogod, hogy teljesen máshol rezeg a két érzés. Legyél nyitott! Fogadd el önmagadat úgy, ahogy vagy! Szeresd önmagadat úgy, ahogy vagy! Fogadd el az életedet úgy, ahogy van, akármilyen élethelyzetben is vagy, mert onnan tudsz továbblépni, akkor enged el az a ragasztó!
Egy olyan mélypontomon, amikor annyira lehúztam magamat és dagonyáztam az önsajnálatban, hogy annál nem volt mélyebb, akkor jött az a felismerés, hogy dehát milyen csodálatos életem is van! Milyen csodálatos a történetem! Lehet, hogy sokszor nem könnyű, de az enyém és nem cserélném el senki más történetével!
Ez a felismerés hozta azt a gyakorlatot, hogy megírjam a saját történetemet. Egy könyv formájában kezdtem el leírni. Csodálatos volt kívülről látni a saját életemet. Mintha egy hollywoodi forgatókönyv lenne, amikre sokszor irigykedünk... Pedig mindannyiunk életét meg lehet úgy írni, hogy egy hollywoodi film legyen belőle. A tiedet is! Az itt és most-odat is!
Írd le a történetedet, mint egy forgatókönyvet és lásd meg benne a szépséget a nehézségek ellenére is! Vagy éppen azzal együtt! Szeress bele a történetedbe!