Bevezető videók
Múlt modul
ÉFT-Érzelmi Felszabadító Technika- kopogtató technika
ÉFT-kopogtató gyakorlatok
Saját hitrendszerek feltárása
Könyvajánló
Érzelmek feldolgozása
Kapcsolatok energetikai tisztítása
Meditáció
JELENLÉT
TUDATOS JELENLÉT GYAKORLATOK- 21 NAP
Saját termékenységi utam tapasztalatai
Tudatos Teremtés

Elengedés szerepe a teremtés folyamatában

Az elengedés témája a legtöbbször merül fel kérdésként, a legtöbbször szoktátok hangsúlyozni, hogy ez a legnehezebb a teremtés folyamatában, holott ez a legkönnyedebb. Amikor megtapasztaltam, hogy az elengedés része a teremtés folyamatának, a vágyaink megvalósulásának, az egy hihetetlenül egyszerű, hétköznapi szituáció volt. Elméletben már tudtam, hogy az elengedés része a teremtésnek, hogy ha elengedem, amire vágyom, azt meg fogom kapni. De más az, amikor még csak elméletben, intellektuálisan tudjuk és más, amikor már a szívünkben megértjük és összeérünk vele, és tényleg előjön az a bennünk lévő belső tudás, ami mindannyiunkban ott van.

 

Egyszer, mielőtt egy srác lakása melletti helyre mentem volna ebédelni, mint mindig, csináltam egy elengedésgyakorlatot: beleraktam a srácot egy lufiba, és fölengedtem a magasba. Sokadjára volt már, hogy így eregettem fel őt a lufival, amikor is leesett, hogy hiába engedem el minden alkalommal, amikor visszahúzom azt a lufit, hogy újra elengedjem, és pont ezzel nem történik meg a tényleges elengedés. Miért? Mert valami célból akarom elengedni. A tényleges elengedés éppen az, hogy nincs egy hátsó szándék bennem, hogy akkor most elengedem és akkor majd jól összefutunk vagy jól megvalósul a vágyam. A tényleges elengedés az, amikor tényleg elengeded. És ezzel a felismeréssel egy olyan békesség szállt meg, hogy ha nem kell összefutnom ezzel a sráccal, nem fogok, de ha igen, akkor akár a világ másik végén is összefutunk, teljesen mindegy. És ezzel a megnyugvással rájöttem, hogy nem is olyan finom az ebéd azon a helyen, ahova készültem, így elmentem a Tescóba, megvettem az ebédemet, hogy majd otthon megeszem. Ahogy bementem a parkolóba, ott parkolt az autója. Tehát azonnal reagált az élet, hogy igen, megtörtént a tényleges elengedés és itt van. Nem találkoztunk végül, csak az autóját láttam, de akkor már mindegy volt, annyira csodálatos volt, hogy választ kaptam, hogy igen, ez így működik.

 

Tehát az elengedés azért egy furfangos dolog, mert ha valamire vágyunk, azt hogy engedjük el? Ez egy rettenetesen nagy ellentmondása az életnek, és sokkal-sokkal mélyebben kell megélni ahhoz, hogy ez megtörténjen, ahhoz, hogy ezt megértsd a szíveddel. Mert amíg csak a felszínen vagyunk, addig csak intellektuálisan értjük meg, de ez nem igazi megértés. De már azzal, hogy az eszeddel tudod, elkezd benned dolgozni és meghozza azt a szituációt az életedben, amikor elér a szívedig és megtörténik a tényleges megértés. Azt a példát szoktam az elengedésre hozni, hogy amikor az alma a fán érik, még nem érett meg, még kapaszkodik a fába. Nem akar elengedni, nem görcsöl azon, hogy el akarja engedni azt a fát, mert tudja, hogy eljön az a pillanat, amikor beérik és lepottyan. Beérik és elenged, elengedi a fát. Tudja, hogy el fog jönni az a pillanat, és nem görcsöl ezen. Mi ezt rontjuk el, hogy az elménkkel elkezdünk gondolkodni, hogyan lehetne gyorsabban elérni, akarjuk, és ez az akarás, ez a türelmetlenség mind abból adódik, hogy nincs bennünk a bizonyosság. Bizonytalanok vagyunk, vajon sikerül megvalósítani, vajon beteljesedik ez a vágyam? Mikor már, hol van már? Azért vagyunk türelmetlenek, mert kétség van bennünk. Ha bizonyosság van bennünk, nincs szükségünk türelmetlenségre. A türelmetlenség arra van, hogy legyen már itt, mert akkor biztos, ha már itt van. Az elengedés nem egy aktív cselekvés, nem tudod akarni az elengedést. Az elengedés egy passzív következménye a megértésnek, megérésnek, beérésnek. Éppen ezért nehéz, mert nem tudod aktívan meglépni, megtenni, hogy na, most akkor én elengedem. Lehet akár lufieregetős vizualizációs gyakorlatot csinálni, ami jó is, mert elindítja azt a folyamatot, hogy megérkezzen következményként, tapasztalásként a tényleges elengedés, de ettől még nem aktívan cselekeded meg az elengedést. Talán mert ebben a nagyon aktív, cselekvő világban nehezünkre esik semmit tenni, kiengedni az irányítást a kezünkből. Pedig fontos az egyensúly, amikor megvan az aktív, cselekvő oldal és a passzív, befogadó, megengedő oldal. És az elengedés a passzivitáshoz tartozik. Az elengedés megtörténése után kapod meg, amire vágysz. És sokszor annyira elengeded, hogy el is felejted - talán ez a legjobb elengedés. Csak itt meg nehéz visszavezetni tudatosan, és lehet hogy akár hónapok, évek telnek el, mire rájössz, hogy igen, tényleg erre vágytál, de rengeteg dolog van, amit nem tudunk így tudatosítani. Azonban ez nem is baj, nem kell mindent tudnunk. Sokszor akkor történik meg az elengedés, amikor már annyira görcsös vagy, amikor már annyira akarsz, és emiatt annyira falakba ütközöl, hogy megadod magad. A megadástól és a feladástól.  Feladom: fel-adom az égieknek, a felsőbb erőknek, a felsőbb énemnek, Istennek, az Univerzumnak…, mert én a tudatos énemmel már megtettem mindent, és semmi sem jött össze. Ez az elengedés. Feladom. Tehát sokszor ilyenkor érkezik meg az elengedés, amikor annyira mélyen vagyunk, hogy már nem tudunk mit tenni. Mert nem is kell, a tudatos énünknek már nem is kell. Csak ezt sokszor addig hajtjuk egóval, elmével, cselekvéssel, amíg teljesen elfáradunk. És a teljes elfáradás meghozza a feladást, elengedést.

 

Az elengedés a tudatos teremtés legnehezebb, ugyanakkor legkönnyedebb lépése. Tudd, hogy mit akarsz, képzeld el, lelkesedj, aztán engedd el! Ambivalens, ugye? Engedjem el, amire vágyom? Amit meg akarok teremteni? Lehet elengedésgyakorlatokat csinálni, hoztam is egyet mára, ez közelebb visz az elengedéshez, azonban azt fontos elmondani, hogy az elengedés nem egy aktív cselekvés. Az elengedés egy passzív történés, egy következmény. Következménye a megbocsátásnak, az elfogadásnak, a megértésnek.

Egyszer annyira el akartam valamit engedni, hogy minden nap csináltam a vizualizációs gyakorlatot. Görcsösen. Aztán leesett a tantusz, hogy éppen ezzel fogom magamhoz, hogy minden nap elengedem. 🙂 Vicces, mi?

És ezzel a felismeréssel megtörtént az igazi elengedés. És az élet azonnal vissza is igazolta, hogy így működik. A történet röviden az volt, hogy valakivel nagyon össze akartam futni és ezért engedtem el állandóan, hogy ezzel bevonzzam. De semmi. Aztán amikor rájöttem, hogy ne eregessem naponta föl lufiban, hanem egyszerűen hagyjam, hogy akkor és az történjen, amikor és aminek történnie kell, akkor 10 perccel később összefutottam vele. Ráadásul egy olyan helyen, ahol nem is szoktam járni. Mert megtörtént a tényleges elengedés. A vágy, a vizualizáció, a lelkesedés, minden megvolt előtte, de a görcsösséggel fogtam magamhoz, blokkoltam.

Az is fontos, hogy ebben nem tudsz trükközni. Nem tudsz úgy elengedni valamit, hogy közben azt várod, hogy megkapd! Ne azért engedd el, hogy utána megkapd! Egyszerűen bízz a felsőbb erőkben! Bízz magadban! De ne a tudatos magadban, hanem a felsőbb énedben! Lazulj, dőlj hátra, élvezd az életet és ha megszűnik a görcs, ha elfogadod azt is, hogy nem kapod meg, akkor megkapod! 😉

Az alma példáját szoktam itt említeni. Az alma se erőlködik a fán, hogy el akarja engedni. Meg kell érnie és akkor magától megtörténik az elengedés, lepottyan a fáról. Nincs benne görcsösség. Tudja, hogy meg fog történni és türelemmel kivárja. De közben teszi a dolgát. Érik. Fejlődik. Mosolyog a világra!

Ez az elengedés.

Hozzászólások küldése

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük