Nagyon szeretek sétálni és sokszor, amikor nehéz volt, nyakamba vettem a várost és csak céltalanul bolyongtam. Azt gondolná az ember, hogy egy sétameditáció nem a nyüzsgő városba való. Inkább a természetbe, az erdőbe.. De nincs különbség. Csak mész és megfigyelsz.. Tökmindegy mi van körülötted, a fontos, mi van benned.. Nekem a városi séták nagyon sokat adtak.
Ilyenkor általában betettem a fülembe a kedvenc zenéimet és az egész világ egy nagy videoklippé változott. Nagyon érdekes ilyen szemmel figyelni az élet nyüzsgését. Pillanatokat kiragadni mások életéből. Öleléseket, mosolyokat, apró gesztusokat.. Nagyon szeretem ezt figyelni, ahogy él az élet.
A séta olyan szempontból is felszabadító, hogy magad mögött hagyhatsz általa nehéz érzéseket, emlékeket. Ilyenkor szinte látom, ahogy a múltamból a jövőm felé haladok és leválik rólam minden, amire nincs már szükségem.. És közben érzem, hogy egyre könnyebb vagyok, egyre könnyedebbek a lépteim.. És látom, hogy egyre ragyogóbb és színesebb körülöttem az élet.. Mert én vagyok belül egyre könnyebb és ragyogóbb és színesebb..
Persze ugyanezt erdőben, hegyekben, mezőn, tóparton, bárhol meg tudod csinálni.. 