Emlékszem amikor egyszer sok-sok évvel ezelőtt a kineziológusom mondta, hogy megy légzés tanfolyamra, nem is értettem mit kell megtanulni azon, amit születésünktől kezdve csinálunk.. Beszív, kifúj, beszív, kifúj.. mit kell ezen tanulni?

Aztán eltelt pár év és közben elkezdtem jógázni, megcsináltam a jógaoktató képzést egyre tudatosabbá váltam és egyszer csak azt vettem észre, hogy én is egy légzésoktató tanfolyamon ülök...
Akkor már persze tudtam, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy hogyan lélegzünk..
Mégis a tanfolyamon is rácsodálkoztam, mennyi mindenre hatással lehetünk a légzésünkkel.
A boldogságlégzést nem a tanfolyamon tanultam és igazából szerintem minden tudatos légzés boldogságlégzés..
De van egy gyakorlat, amit én nagyon szeretek csinálni, mert olyan, mintha simogatná és ragyogással töltené fel a lelkemet..
Ezt neveztem el boldogságlégzésnek.
A belégzés az aktív, a kilégzés passzív. Aktívan belélegzed a legevőt és a kilégzést, csak kiengeded..
De a kettő között, amikor bent van a levegő, egy finom ívben "gördíted át" a belégzésből a kilégzésbe.. és onnan engeded ki lassan a levegőt..
Szoktam csúszdalégzésnek is hívni, mert kicsit ahhoz hasonlít. Belégzés, mint amikor felmászol a csúszdán és ott a csúszda íves tetején "átgördülve" engeded, hogy a gravitáció lecsusszantson a csúszdán..
Ja, és a végén, ahogy leérsz a csúszdán, már mosolyogsz is..
Annyira lágy, annyira puha, annyira simogató.. 
"Felturbózhatod" még azzal, hogy elképzeled, ahogy egy ragyogó, élettel teli energia szétárad az összes sejtedben kilégzés közben...