Amikor gyerekek voltunk, az egész világ egy csoda volt. Mindenre rácsodálkoztunk. Szó szerint. Egy kavics, egy hangya, egy falevél, az eső, egy szappanbuborék, de még a pénztárosnéni piros haja is csoda volt..
Ez a csodalátó képességünk az évek, évtizedek során megkopik. Gondolj vissza, mennyivel színesebbnek, élénkebbnek láttad a világot gyerekkorodban, mint most..
A jó hír az, hogy ezt a képességet fel lehet eleveníteni, újra lehet tanulni.
Egy jó gyakorlat erre a következő:
Vegyél a kezedbe egy bármilyen tárgyat! Lehet ez fűszál, falevél, kavics, kisautó, ceruza... bármi.. tényleg bármit lehet csodálni.. egy csavarhúzó is lehet..
És csak figyeld ezt a tárgyat 5 percen keresztül! Figyeld a formáját, a színét a textúrját, a funkcióját, az apró részleteit! Érintsd meg, simítsd meg! Me is szagolhatod... (például a ceruza illatát én imádom) (ízlelést azért nem mondok, nem biztos, hogy szerencsés pl. egy csavarhúzót kóstolgatni..:))
A lényeg, hogy szenteld neki a maximális figyelmedet és csodálatodat!
A csodálatodat a tárgynak, a feltalálójának, a funkciójának, amivel megkönnyíti a mindennapjainkat.. vagy csak éppen a puszta létezésének..
Ezzel a gyakorlattal, amikor egy látszólag lényegtelen tárgyat csodálsz, feléleszted magadban a benned levő csodát!
És ezzel a benned lévő csodával, fogsz egyre több csodát vonzani (észrevenni) az életedben.
A csoda rezgésére hangolod magadat és a hasonlóság elve szerint hasonló rezgésű eseményeket, valóságot is fogsz megtapasztalni.
0 hozzászólás